Ami megtart
Gyakorló útonjáróként a meditációból már ismerem amikor az elme elcsendesedik, és egyszerűen csak vagyok. Szerettem volna azonban ezt a jelenlétet nemcsak a csendben, hanem a mozdulataimon, a testemen keresztül, és a mindennapok apró pillanataiban is megtapasztalni.
Körülbelül másfél éve egy önismereti táborban találkoztam először Karl Péterrel, aki meghívott előadóként tartott nekünk egy délutáni gyakorlást. Azon a délutánon egyetlen mondat fogalmazódott meg bennem: „Ez kell nekem.”

Azóta rendszeresen járok Péterhez Tai Chit és Csikungot gyakorolni.
És ami számomra külön ajándék: a természet közelsége. Nyáron a csoportok a szabadban gyakorolnak, de a szerda esti alkalmaink télen is kint maradnak. Volt már, hogy hóban gyakoroltunk. Az áramlásban megélt mozgás belülről is átmelegít, de a gyakorlás utáni finom, forró tea és a jó közösség is igazán melengető.
Egy kis életöröm a hóban ❄️
A gyakorlás egyszerre kapcsol önmagamhoz és a környezetemhez. Mintha egyszerre áramolnék kifelé és érkeznék meg befelé. A testembe, a jelenbe.
A légzésem és az elmém megnyugszik, a testem egyre rugalmasabbá válik, a természet közelsége pedig segít földelni, megérkezni.
Számomra már a heti egy alkalom is olyan belső középpontot és békességet ad, amelynek hatását a mindennapjaimban is érzem.
Mert a tradíciók ereje megtart.
Szeretettel ajánlom Pétert és az Awara gyakorlásait mindenkinek, akit megszólít ez a világ.
„A Tai Chiban a szándékot használjuk a nyers erő helyett. A mozgás az elejétől a végéig folyamatos és megszakítatlan. Újra és újra visszatér önmagába, végtelen körforgásban, akár a nagy folyó, amely szüntelenül áramlik.” — Yang Chengfu (Karl Péter megosztásában)
